I'm back again!

Sajnálatos módon az utóbbi időben nem nagyon volt alkalmam írni még pár sort sem a blogra, de még arra sem, hogy a már elkészített bejegyzést átnézzem, és közzétegyem. Az előző hetekben elég sok minden történt velem, szinte minden hétvégémet - vagy legalább a felét - a kollégiumban töltöttem, hiszen lehetőséget kaptam arra, hogy válogatott játékosként kikerüljek Hollandiába, ám ehhez részt kellett vennem pár hétvégi edzésen is. Ezt pedig sikerült úgy megszervezni, hogy három egymást követő hétvégén legyen, így igencsak kevés időt tölthettem itthon, aztán még a negyedik hétre szervezett a csapatom egy meccset, amire muszáj volt elmennem, mert az összes lány játékosunk lemondta, csak ketten voltunk hajlandók elmenni, plusz a szobatársam, aki most kezdte, ezért kérte az edzőt, hogy lehetőség szerint ne kelljen pályára állnia. Pedig egyébként talán vele többre mentek volna, mint velem, mert olyan szinten kivoltam, hogy a pályán való ácsorgáson kívül nemigen sikerült többet tennem. Katasztrófa volt. Szerintem életemben nem sikerült ennyire bénán játszanom, és remélem, többet nem is fog. Viszont tanultam a hibámból. Következő alkalommal nem hallgatok a fene jó szívemre, egyszerűen meg fogom mondani, hogy vagy szereznek valahonnan helyettem másik lányt, vagy nem állnak ki, és kész. A csapatunk sem bőg le, én is kipihenhetem magam, meg marad az a kevéske önbizalmam, és az edzőmnek sem kell csalódnia bennem. Mindenki jól jár.

Na, de nem is untatlak tovább az életemmel, kanyarodjunk is vissza az eredeti témához. A visszatértemhez, ami sajnos cseppet sem lesz olyan hosszú, mint azt szeretném, szeretnéd, vagy szeretnénk, ugyanis a fentebb említett hollandiai út miatt jövőhét szombattól már megint nem leszek itthon két hétig... Viszont! az jutott eszembe, hogy az ottlétem alatt érkeznék pár rövidebb bejegyzéssel, amiben elmesélném, milyen Hollandia - már amennyit látni fogok belőle. Kicsit edzőtábor feelingje lesz az első felének, a másodikban pedig a kupán lesz napi 5 meccsünk. Ennek ellenére mégis lehet, hogy érdekelne, vagy nekem lenne mondanivalóm. Mindenesetre az oda- és visszaúton valószínűleg megleplek egy-egy bejegyzéssel, mert valamivel le kell kötnöm magam a több órás úton.

Azt hiszem, ezt sikerült elég hosszan kiveséznem, ezért térjünk is át a következő témára: Az álarc mögött. Elhanyagoltam. Igen, tudom. Nem érkezett bejegyzés már majdnem két hónapja. Igen, tudom. Sajnálom, sajnálom, és még ezerszer sajnálom, aztán még többször. Az időhiányomnak köszönhetően egyszerűen nem éreztem azt, hogy lenne energiám leülni és megírni a következő fejezetet. Az életemre esküszöm, hogy én próbálkoztam. Sikerült is összekaparnom 1822 szót, de többre egyszerűen nem futotta, mert amikor itthon voltam, szívesebben ültem le a kályha elé, olvastam, vagy éppen élveztem, hogy nem kell semmit csinálnom. Ígérem, hogy azon leszek, minél hamarabb összeszedjem magamat, és megírjam azt a maradék három részt, ami hátra van, addig is legyél türelemmel, és ne hagyj el.

Aztán itt van még az Ahol a csoda lakozik. Mint már említettem vannak elkészített és félkész állapotban lévő bejegyzéseim, amiket igyekszem majd olyan helyzetbe hozni, hogy közzétehetők legyenek, és végre a segítségedre lehessenek, esetleg hozzanak pár kellemes percet az életedbe, és elgondolkodtassanak. Addig is, iratkozz fel, hogy lehetőleg azonnal értesülj a frissről, amint az megjelenik, nézz szét a blogon, keress olyan topikokat, amik érdekelhetnek téged, kukkants be a kérdőívek oldalra, hogy megválaszolhasd pár kérdésemet, ezzel is megkönnyítve a munkámat és a következő cikk hiteles megírását.

És végezetül pedig nagyon örülök, hogy ha csak egy bejegyzés erejéig is, de visszatérhettem, hogy aztán megint eltűnjek, ám nem örökre! Igyekszem minél hamarabb érkezni a beígért bejegyzésekkel, addig is nyugodj meg, és várj rám. (:

Az igazi és megmásíthatatlan,

MIRacIe M.